Bejelentkezés: +36 20 246 4640
Cím: 8200 Veszprém Fenyves út 28.
E-mail cím: info@cranioveszprem.hu
Budapesti rendelő: www.craniobudapest.hu
Menü

Trauma és sokk a születés idején

2016.06.30
A pszichológia már jó ideje kutatja, hogy a születés élménye, valamint a magzati lét, hogyan befolyásolja későbbi felnőtt életünket, érzelemvilágunkat, viselkedésünket, ellenálló képességünket.

Mára igazolást nyert, hogy a méhen belül, a születés alatt, valamint csecsemőkorban- az átélt élmények hatására- már olyan mélyrehatóan formálódik a személyiség, amely egész további életünket meghatározza.

Gyakran épp ez a korai bevésődés az oka (és gyökere) a későbbi konfliktushelyzeteinkben válaszul adott heves érzelmi reakciónak, stressznek vagy traumának. Ilyenkor ezek a konfliktushelyzetek (párkapcsolati vagy munkahelyi problémák) valójában csak kiváltó események, melyek egy korai (méhen belüli vagy csecsemőkori) negatív élményre emlékeztetnek minket.
Vannak emberek, akik hétköznapi körülmények között kívülről jól alkalmazkodónak és „normálisnak” tűnhetnek – egészen addig, amíg valamilyen váratlan esemény fel nem tépi a régi sebeiket, s felszínre nem hozza az elfeledett és elfojtott emlékeket. 

Ilyenkor a korai trauma aktiválódik, az emberek pánikba esnek, elárasztják őket az intenzív traumatikus emlékeik, esetleg „flashback”-ek (bevillanó emlékképek). 

Állandó veszélyben érzik magukat, adrenalinszintjük folyamatosan magas, fokozottan éberek, szervezetük riadókészültségben van. Védekező mechanizmusaik nem működnek, sem támadni, sem elfutni nem képesek.

Egy magzat már az anyaméhen belül számtalan traumát megélhet. Ne feledjük, az első 9 hónap szimbiózisában az anya traumája, egyben a baba traumája is. Minden pozitív vagy negatív érzelemre, amit az anya átél, arra - teljes ráutaltságában- szükségszerűen a baba is reagál.
Ám nemcsak az anyák képesek átadni babájuknak ezeket a terheket, fel nem dolgozott, korai sérüléseket, a prenatális pszichoterápia szerint erre az apák éppúgy képesek. Annak ellenére, hogy a magzat nem az ő hasukban fejlődik, gyermekük lelki tapasztalatainak formálásában nekik is jelentős szerepük van.

Ráadásul a várandósság ideje alatt az anyákból és a szülőkből újra kiváltódnak a nemzedékeken át egymásnak adott sérülések. Minél fejlettebb egy kultúra, annál jobban elválasztódik, elhatárolódik egymástól anya és gyermeke, ami azt jelenti, hogy a baba már az anyja hasában egyre jobban elmagányosodik. 

Az anyja hasában lévő gyermek csak korlátozott mértékben tud reagálni ezekre a korai sérülésekre, például a magány- és elhagyatottság érzésekre, mivel szinte mozdulatlanságra van ítélve. Nem képes sem támadni, sem elfutni, mert a menekülés a halálával lenne egyenlő. Csak megfeszülni tud, vagyis megkeményíti az izmait, vagy pedig disszociál, egyfajta szétesés következik be. A sérülés vagy trauma elraktározódik a testében, és a gyermek vagy később a felnőtt a legkisebb kiváltó okra is újra átélheti azt. Így válik egy életre foglyává korai traumájának.

Milyen tünetek jelzik, hogy a magzati lét vagy csecsemőkor alatt traumát éltünk át?

Amikor egy gyermekben vagy felnőttben – valamely negatív, "kiváltó " élmény hatására – felidéződik a korai tehetetlensége és magárahagyottsága, blokkolódnak az életenergiái, amely izomfeszültségben vagy belső szervi fájdalmakban fejeződhet ki. Ha ez az állapot tartósan fennáll, akkor a legyengülő immunrendszer különböző krónikus betegségekhez vezethet.

Mi jellemzi ezeket az embereket?
-Menekülnek a túlingerlés és az izgalom elől
-Képtelenek olyan heves érzelmek átélésére és uralására, mint a bánat, a harag vagy a düh
-"Robbanékonyak" (addig „ülnek” a bánatukon, a dühükön vagy a szorongásukon, míg végül az vulkánként tör ki belőlük) 
-Képtelenek intenzív kapcsolatokba és kötődésekbe belemenni
-Ha mégis sikerül felépíteniük egy kapcsolatot, akkor képtelenek azt fenntartani. 

Összességében elmondható, hogy minél erőteljesebbek voltak a legkoraibb életszakaszban megélt traumatikus élményeik, annál kevésbé tudnak később megnyílni az élet előtt és annak örömet átélni.

Megkülönböztetünk a méhen belül átélt sokkot és traumát. Ez utóbbit kiválthatja az anya szorongása (pl. nem tervezett várandósság miatti félelmek, stresszes életmódja, gyász stb.)
A sokk a trauma legszélsőségesebb formája, a közvetlen életveszély megélése. (pl. fenyegető vetélés, nyakra tekeredett köldökzsinór, koraszülés stb.) 

A trauma kívülről az izomzat megfeszüléséről és az így kialakult izommegkeményedésekről, valamint a krónikus fájdalmakról (hipertónus) ismerhető fel. Sokk esetén ennek éppen az ellenkezője történik – az izomzat erőtlen és petyhüdt, vagyis hipotóniás.
A baba leginkább akkor kerül sokkos állapotba, amikor életveszélyben van, vagy legkorábbi határait durván megsértik. De ugyanígy bizonyos születés utáni és kora gyermekkori tapasztalatok és élmények traumához és sokkhoz vezethetnek (pl. a szexuális visszaélések, testi fenyítés)

Emiatt később a gyermek vagy felnőtt életében már a kisebb határsértések is előhívhatják ezeket a régi, testükben sejtszinten tárolt sokkos állapotokat; az érintettek ilyenkor sokkállapotba kerülnek, védekezőrendszerük összeomlik. A sokkos állapotba került emberek szinte teljesen lebénulnak, képtelenek harcolni, vagy ellenállni a rájuk törő érzéseknek. Tipikus tünet a totális erőtlenség, amikor valaki már annyira fáradt, hogy már semmire se képes. Legfőbb védekező mechanizmus ilyenkor a szétesés, amelynek testi oldalon a szédülés és a kábultság a megfelelője. A sokkos állapotban lévő emberek elszakadnak a saját erőforrásaiktól, megszakad a kapcsolatuk a saját testükkel, elvész belőlük az önértékelés és végül a spirituális élmények megélésének képessége.

A terápia lehetőségei és útjai
Mivel legkorábbi traumatikus emlékeink mindig a preverbális időkbe nyúlnak vissza, ezeket az emlékeinket szavakkal csak nehezen vagy sehogy sem tudjuk kifejezni vagy elérni. (Emlékezetünk általában csak két-három éves korunkig nyúlik vissza, mert a nyelv kialakulásával kezd kiépülni.)
Legkorábbi emlékeinket a központi idegrendszerünk mellett (amely ekkoriban még meglehetősen differenciálatlan), a testünk tárolja. Emiatt a traumatizált emberekkel csaknem túlnyomórészt a test szintjén lehet dolgozni.

Az egyik ilyen kapaszkodó az erőforrások megkeresése. Mindannyiunknak vannak olyan erőforrásaink, melyekből a hétköznapok során örömet és biztonságot, egyszóval erőt meríthetünk. Ez lehet egy elnyújtózás a kád meleg vizében, futás, masszíroztatás, séta az erdőben- vagy bármi, ami örömmel és békével tölt el bennünket, vagyis képes a kritikus helyzetben megnyugtatni.
Olyan tevékenység, amely segít megkapaszkodnunk a jelenben, az emberek ugyanis, akik egy trauma hatása alatt állnak vagy sokkos állapotban vannak, mindig csak a múltban vagy a jövőben élnek, és nem a jelenben.

Az erőforrásaink abban segítenek bennünket, hogy tartani és védeni tudjuk a határainkat; segítenek megérezni a szükségleteinket és meghozni a döntéseinket. Orientálnak, s belőlük fakad a szeretet és a bizalom is. Végül az erőforrásaink révén találjuk meg azt az utat, amely az életünk értelméhez vezet.

Az erőforrások megkeresése után szabad csak „kirándulni” a trauma területére, majd az erőforrásra, mint egy bázisra visszatérni.
A test szintjén való munkálkodáshoz kiváló eszköz a craniosacralis terápia is, hisz ellazulva, szavak nélkül adhatjuk át magunkat ránk törő érzéseinknek, gondolatainknak. Eközben agyunk felfedezi azt a gócot, ahonnan problémáink fakadnak, s miközben megszabadulunk a stressztől szervezetünk elkezdi regenerálni önmagát.

(Forrás : Franz Renggli: Aranykapu az életbe
Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból)

Kattintson ide az összes blogbejegyzéshez!

További bejegyzések a témában

Mi vár ránk a baleset után? II.

Egy komoly baleset nem csak testünkön hagyhat nehezen múló nyomot..
2018.02.18
bővebben

Másképp megérkezni

A szülés és a megszületés egyaránt kockázatos vállalkozás. Hogyan segíthet ebben a craniosacralis terápia?
2018.02.06
bővebben

A pozitív teszttől a szülésig

Babát várni és szülővé válni csodálatos élmény, ám mind fizikailag, mind mentálisan kihívással teli, kimerítő időszak egy nő életében.
2017.12.01
bővebben

HOGY LEHET, HOGY NEM VAGY BOLDOG?

A szülést követő időszak fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelő az anyák számára. Hát még, ha a kialvatlanság és kimerültség mellett a bűntudattal is meg kell küzdeniük, hogy környezetük várakozásával szemben nem tudnak szívből örülni a babájuknak.
2017.03.22
bővebben

Újra megszületni

A traumatikus születési élmények semlegesítése
2016.10.07
bővebben
"A nyolcadik kezelés után a fejfájások megszűntek, ennek következtében a lányom iskolai teljesítménye is sokat javult."
Lányom, Niki 16 éves gimnazista,13 éves kora óta fáj a feje. Sajnos volt kitől örökölnie, hisz én is, édesanyám is sokat küzdünk a fejfájással. Mivel a kivizsgálások mind eredménytelenül zárultak, az orvosok elintézték annyival, hogy örökletes migrén, nincs rá gyógymód, legfeljebb gyógyszer, és ezzel meg kell tanulni együtt élni.
Ám Niki fejfájásai az utóbbi időben egyre sűrűbbé és erőteljesebbé váltak. Amikor tavaly októberben egy migrénes fejfájás miatt nem tudott elmenni a társaival a rég várt osztálykirándulásra, úgy döntöttünk, hogy nem ülünk tovább ölbe tett kézzel, és megpróbálunk valami megoldást keresni a problémára.
Pétert az interneten találtuk meg. Később kiderült, hogy Niki egyik osztálytársa már járt nála a tanulási nehézségei miatt, és ők nagyon elégedettek voltak a módszerrel.
Az első elbeszélgetésen nyilvánvalóvá vált, hogy Niki nagyon keveset iszik, amire az első kezelés után elkezdett odafigyelni. A harmadik kezelés után az eddig heti 2 alkalommal jelentkező migrén heti 1 alkalomra csökkent, és az intenzitása sem volt már olyan nagy, mint korábban, hogy hányásig fokozódott volna.
A hetedik kezelésre már úgy mentünk, hogy előző kezelés óta nem fájt Niki feje, pedig a két kezelés között rengeteg időjárási front volt, amire ezelőtt garantáltan migrénnel reagált.
A hetedik kezelés után még volt egy nagyon enyhe, alig észrevehető fejfájása. A nyolcadik kezelés után a fejfájások megszűntek, ennek következtében a lányom iskolai teljesítménye is sokat javult. Emellett sokkal nyitottabb, kiegyensúlyozottabb és vidámabb lett.
Mondanom se kell, hogy rendkívül boldogok vagyunk és a lelkesedésünk határtalan. Niki eredményei kapcsán úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom ezt a kezelést, hisz bebizonyosodott, hogy az orvosok se tudhatnak előre mindent.
Anikó, Veszprém
elolvasom...
"...lassan visszatérhetek a megszokott életvitelemhez."
Hosszabb, rövidebb kihagyásokkal, változatos tünetekkel, de gyakorlatilag egy életen át szenvedtem migrénes rohamoktól. Ebben az évben 80 éves leszek, minden új és legújabb gyógyszert is kipróbáltam már. Közel egy éve a migrén megint gyakrabban és egyre súlyosabb tünetekkel jelentkezett. Az időjárás változásra rendkívül érzékeny lettem. A fejgörcs, a szédülés és a hányinger szinte állandósult, sem enni, sem aludni nem tudtam, egyre gyengébb lettem. Ilyen állapotban találtam a facebookon a craniosacralis terápiára. Köszönet a "jótét lélek"-nek, aki megosztotta. Másnap kicsit félve telefonáltam, attól tartottam, hogy az időseknek ez a terápia ellenjavalt. Szerencsére nem így történt. Bátorítást, biztatást és időpontot kaptam. 
A javulás már az első kezelés után elkezdődött. A második kezelés óta a migrén nem jelentkezett, jobban tudok aludni, lelkileg, fizikailag erősödök. A harmadik kezelés után vettem a bátorságot és Budapestre utaztam egy családi ünnepségre. A craniosacralis terápia nagyon szelíd, megnyugtató gyógymód. Nekem az nagyon jó, hogy az égvilágon semmit nem kell tennem, teljesen rábízhatom magam a terapeutára, Péterre. 
Jelenleg a hatodik kezelés után vagyok, lassan visszatérhetek a megszokott életvitelemhez. Járok könyvtárba, hangversenyre és főként a klubomba, ahol vidám a társasági élet. Köszönet ezért a szelíd és hatásos gyógymódért, melyet szívből ajánlok minden kor- és sorstársamnak.
Ági néni, Veszprém
elolvasom...
"A hetedik kezelés után a fájdalom teljesen elmúlt és nem jött többé vissza."
46 éves, két gyermekes édesanya vagyok. Már gyermekkorom óta voltak fejfájásaim, ám idővel ezek a fájdalmak egyre sűrűbbé és intenzívebbé, míg a harmincas éveim közepére folyamatossá váltak. Gyakran voltak rosszulléteim, melyhez sokszor hányinger és szédülés is társult, úgy kapkodtam be a fájdalomcsillapítókat, mint más a vitaminokat.
Ebben a tíz évben dolgozni sem tudtam, mert a fejfájás miatt képtelen voltam a hosszan tartó koncentrációra. Az állandó fájdalmak miatt kimerült voltam, fáradékony és egyre
lehangoltabb. Csak feküdtem a sötét szobában, próbáltam elviselni a fejfájást és arra gondoltam, hogy nem így képzeltem el az életemet.
Természetesen minden lehetséges orvosi vizsgálatot elvégeztek nálam, voltam neurológusnál, pszichológusnál, belgyógyásznál, szemészeten, reumatológián, volt CT és MRI vizsgálat, de az összes eredményem negatív volt, nem derült ki a fejfájás oka.
Ez után jöttek az alternatív kezelések, természetgyógyászok, szinte mindent kipróbáltam, ami javulást ígért, de sajnos egyik kezelés sem segített.
A craniosacralis terápiára az unokaöcsém hívta fel a figyelmemet, aki szintén krónikus fejfájással keresett fel egy terapeutát, és a kezelések gyors javulást, majd tünetmentességet hoztak nála.
Mivel vesztenivalóm nem igen volt, én is felkerestem Pétert és neki is láttunk a munkának.
Hihetetlen, de a fejfájásom már az első kezelés után minimálisan csökkent. 10 év után eljött az első nap, hogy nem kellett bevennem semmilyen fájdalomcsillapítót! Ez persze komoly lendületet adott a folytatáshoz. Jártam tovább a kezelésekre, melyek kellemesen ellazítottak, úgy, ahogyan már nagyon régen nem éreztem magam. A negyedik kezelés után 2 teljesen fájdalommentes napom volt. Sírtam a boldogságtól! 
A hatodik kezelés után 1,5 hét fájdalommentes volt. A férjem nem ismert rám.
A hetedik kezelés után a fájdalom teljesen elmúlt és nem jött többé vissza. 
Mit mondjak, nem hiányzik… Megváltozott az életem, újra jókedvű, kiegyensúlyozott ember vagyok, aki képes újra másokra figyelni (eddig a saját fájdalmammal voltam elfoglalva), nevetni, játszani, minőségi időt tölteni a gyerekeimmel és a férjemmel. 2 hónappal ezelőtt munkát is kaptam, tíz év kihagyás után visszatérhettem dolgozni. Végre úgy élhetem az életemet, ahogy azt mindig is szerettem volna. 
Hálásan köszönöm Péternek és persze a craniosacralis terápiának, hogy visszakaphattam önmagam!
Eszter, Veszprém
elolvasom...

Gerecs Péter
Craniosacralis terápia