Rólam írták

2014. januárjában a jobb kezem középső ujját megműtötték ínhüvelygyulladás miatt kialakult pattanó ujj problémával. A kézsebész orvosom azzal búcsúzott tőlem, hogy nem ez volt az utolsó ujjműtétem, mert reumás a kezem.
A műtét után az ujjamat csak masszírozással tudtam kiegyenesíteni, ami csak rövid ideig tartott. Néhány hónap múlva valóban jelentkezett ízületi fájdalom a jobb kéz kicsi ujjánál is. Mivel jobbkezes vagyok, a két beteg ujj elég nagy akadályt és fájdalmat okozott a mindennapi munkavégzésben (írás, főzés, takarítás, stb.).
Nem szerettem volna újra műtétet és nem adtam fel a gyógyulás reményét. Néhány évvel ezelőtt a tévében láttam egy beszélgetést Gábriel Orsolyával. Nagyon szimpatikusnak találtam a craniosacralis terápiát. Az Ő honlapján találtam rá Péterre. Már a harmadik kezelés után – nagyon boldogan – teljesen kiegyenesedett ujjakkal helyeztem a kezemet Péter elé az asztalra. Az ötödik kezelés után már a fájdalom is megszűnt. Péternek és a terápiának köszönhetem, hogy a kezemet "visszakaptam" és fájdalom nélkül használhatom.
Emésztő szervrendszeri problémám (szinte állandó puffadás) is megszűnt a kezelések hatására. A terápia mellett táplálkozási tanácsot is kaptam. Ma már sokkal jobb a közérzetem. A kezelés számomra jó, kellemes érzés volt. Az idő minden alkalommal gyorsan elszállt. Hálásan köszönöm a munkáját!

2014 novemberében szívbillentyű és epekő műtéten estem át, a kettőt egyszerre egy időpontban 5 órás altatás alatt végezték. A műtét másnapján homályosan láttam, egyik szemüvegem sem volt jó, amire azt mondták el fog múlni, az altatás utóhatása.
Sajnos nem múlt el, kiderült látótér kiesésem lett, az orvosok nem tudtak segíteni.
A feleségem az interneten talált rá a craniosacralis terápiára és Péterre. Az első kezelés után megkönnyebbülten jöttem ki, sokkal könnyebbnek éreztem a lábaimat, szaporábban tudtam lépkedni az utcán.
A 3. kezelés után már tisztábban láttam. A látásom ma már majdnem teljesen jó, már kocsit is vezetek kisebb utakon, ez nagy boldogság. Le sem tudom írni, milyen jó érzés, hogy nekiállok egy fűkaszát javítani és azt veszem észre, hogy készen van. Eddig nem tudtam megcsinálni, mert nem láttam az alkatrészeket.
Köszönöm Péternek a saját és a családom nevében is, hogy visszaadta az életkedvemet azzal, hogy a látásom folyamatosan javult és a hitemet, hogy kitartással, kezelésekkel, elegendő folyadékkal egyre szebbnek láthatom a világot.

Ha ilyen lesz a mennyország, mint amilyen ez a kezelés volt, akkor az nagyon jó lesz!

Pénzügyi vezetőként dolgozom a versenyszférában, és talán nem titok, hogy az effajta munka fokozott felelősséggel és stresszel jár. Így természetesen én is rendkívül stresszes és feszült voltam, képtelen voltam ellazulni, kikapcsolni, normális életet élni. Még akkor sem tudtam lazítani, ha pár napra elutaztam a barátnőmmel wellnessezni vagy pihenni. Esténként nehezen aludtam el, mert az agyam már a következő napi feladatokon kattogott, vagy ha el is aludtam, hajnalban felébredtem és csak forgolódtam álmatlanul.
Hogy minden kerek legyen mindehhez magas vérnyomás, gyomorégés és állandó ingerlékenység is társult. A craniosacralis terápiára barátnőm zavart el, mintegy ultimátumként. Vagy változtatok az életemen, vagy külön folytatjuk, mert ő nem akar egy "munkaalkoholista" emberrel élni. Persze nem igazán hittem a dologban, de mivel korábban már számtalan módszert kipróbáltam és vagyonokat költöttem egyéb kezelésekre- na meg szerettem volna megtartani a barátnőmet- beadtam a derekamat. Összesen öt kezelésen vettem részt Péternél, és az állapotom folyamatosan és látványosan javult, a stressz tünetei kezelésről kezelésre mérséklődtek, egyre kipihentebb, energikusabb és kiegyensúlyozottabb lettem.
Bátran kijelenthetem, hogy ez volt a legjobb befektetés, amit az egészségemmel kapcsolatosan meghozhattam. Ajánlom minden sorstársamnak – gondolom vagyunk néhányan - akik szeretnének leszámolni a stressz ideg-és lélekölő hatásával. Manapság már nem visel meg igazán semmi, sokkal könnyedebben veszem a kihívásokat, újra élvezem a munkámat és a szabadidőmet. Remekül alszom, a vérnyomásom normalizálódott és a gyomorégésnek is búcsút inthettem. A többiről pedig kérdezzék meg a barátnőmet! :) Köszönöm Péter!

Két éven keresztül egyre erősödő vállfájással kínlódtam. A jobb karomat alig tudtam használni. 2012 decemberében már naponta kellett fájdalomcsillapítót bevennem, pedig amennyire lehetett tűrtem, mivel nagyon ritkán szedek gyógyszert. Az éjszakáim is úgy teltek, hogy lefekvéskor be kellett „igazítanom” a karomat, hogy ne fájjon. Ismerősöm ajánlotta a terápiát és Pétert. Bár az ilyen jellegű orvoslásban nem hittem, de a fájdalom arra késztetett, hogy ki kell próbálnom: veszíteni valóm nincs. Szkeptikusan kezdtem a kezelésekre járni. A javasolt 7 naponta történő kezelést egymás után 10 alkalommal vettem igénybe. Kb. a 3. után éreztem az enyhe javulást, de a teljes közérzetem is egyre jobb lett. Eljutottam oda, hogy alig vártam, hogy mehessek.
Az eredmény: 2013 februárja óta nem szedek fájdalomcsillapítót, illetve semmilyen gyógyszert. Idén nyáron boldogan nyújtóztam a meggyfánk magas ágai felé, és szedtem a meggyet. Jól alszom, mindegy, milyen „pózban” fekszem.
Azóta is voltam kezelésen, mert hiányzott az ellazulás, a feltöltődés, a „varázslat”. És továbbra is fogok járni Péterhez, még ha nem is lesz probléma az egészségemmel, mert újjászületek.
Egy nagyon fontos tanácsom van azok számára, akik egészségügyi problémáik miatt fordulnak ehhez a gyógymódhoz: kitartás! A betegségek általában nem hirtelen törnek ránk, biztos, hogy eltelik rövidebb-hosszabb idő, mire rátalálunk a helyes gyógymódra. Éppen ezért ne várjuk azt a lehetetlen csodát, hogy a bajunk egyik pillanatról a másikra elmúlik. A gyógyuláshoz, a regenerálódáshoz türelem és kitartás kell!
De nem utolsó sorban egy olyan ember, mint Péter!

Kislányom, Liza 5,5 éves, másfél évvel ezelőtt kezdett el dadogni. Akkor váltunk el az édesapjával és akkoriban kezdte el az új óvodát is. Mivel tudtuk, hogy érzelmileg ez egy igen megterhelő időszak lehet számára rendszeresen jártunk vele pszichológushoz, illetve a beszédhiba miatt logopédushoz is, de sajnos semmi jelentős változás nem történt. A dadogás mellett Liza zárkózottá is vált, nem szívesen beszélt senkivel, jól láthatóan zavarta a dadogás. Feszült lett, társaival agresszív, gyakran törtek ki rajta dührohamok, alig ismertünk rá. Mindemellett éjszakánként a fogát is csikorgatta.
Végső elkeseredésemben kerestem fel vele Pétert.
Liza az első kezelésen csak úgy volt hajlandó felfeküdni a kezelőágyra, hogy én is odaültem mellé, és közben könyvből meséltem neki. A második kezelés után Liza néha már nem dadogva kezdte a mondatokat. A harmadik kezelés után otthon
naponta kérdezgette mikor jöhet már megint a "Peti bácsihoz".
A negyedik kezelés után már az óvónők is örömmel újságolták, hogy Liza nyitottabb lett, többet játszik a társaival és kevesebbet dühöng, sokkal felszabadultabb és jóval kevesebbet dadog. Én magam is boldogan tapasztaltam, hogy Liza jelentősen kevesebbet dadog, és mivel a dadogás miatti szorongás is múlóban volt, Liza zárkózottsága is oldódni kezdett, többet és felszabadultabban beszélt. Elmúltak nála a dührohamok is, mindemellett a rajzkészsége és a mozgása is rohamos fejlődésnek indult. Nem utolsó sorban megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások is.
Hihetetlennek tűnik, de hat kezelés után a másfél éve tartó dadogás teljesen megszűnt! Lizát mintha kicserélték volna, újra vidám, kiegyensúlyozott, csacsogós kislány. Én pedig egy végtelenül hálás, boldog anyuka vagyok. Köszönöm!

A kezelés olyan volt mintha gumimatracon lebegnék a medencében és málnaszörpöt iszogatnék.

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt.
Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni.
Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel.
3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek.
A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot.
Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt.
Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést.
A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle).
A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

21 éves egyetemista lány vagyok. A panaszaim az érettségire való felkészüléskor kezdődtek, erős migrénes fejfájásokkal. Sajnos kislánykorom óta nagyon izgulós alkat vagyok, tele megfelelési kényszerrel, és önmagam iránti maximalizmussal. Ahogy elkezdtem az egyetemet, a fejfájások már az első vizsgaidőszaknál újra jelentkeztek, ráadásul társult hozzájuk egy folyamatos feszültség, levertség és energiahiány. Tökéletes teljesítményt nyújtani, miközben hasogat az ember feje és állandóan aludna, sajnos lehetetlen. Nagyon kevés folyadékot fogyasztottam, egyszerűen eszembe se jutott, hogy innom kell.
A craniosacralis terápiáról a neten olvastam. Miután számtalan orvosnál és természetgyógyásznál jártam, úgy voltam vele, hogy túl sok vesztenivalóm nincs.
Ekkor kerestem fel Pétert. A közvetlen, barátságos légkör és fogadtatás nagyon optimistává tett, úgy éreztem, jó helyre kerültem.
Az első kezelés után egy-két napig a szokásoshoz képest is fáradtabbnak éreztem magamat, de aztán a korábbi általános fáradtság is nagy mértékben csökkent. Emellett elkezdtem többet inni. A harmadik kezelés után, amikor már a napi folyadékbevitelem is közelített a normálishoz, a fejfájások intenzitása csökkent, a gyakoriságuk azonban egyelőre nem.
A negyedik kezelés után végre a fejfájások gyakorisága is csökkenni kezdett. A hetedik kezelés után a fejfájások elmúltak.
A közérzetem nagyságrendekkel javult, nyugodtabbá és energikusabbá váltam, ezáltal a hatékonyabb tanulás mellett sokkal több időm marad arra, hogy a barátaimmal legyek és olyan dolgokkal foglalkozzak, amelyek feltöltenek és örömet okoznak nekem. Hálás köszönet érte Péternek!

Kamasz korom óta szenvedek extrém erős menstruációs görcsöktől. Ezeket ráadásul migrén is kíséri, amiktől néha napokig ki se tudok mozdulni otthonról. A számtalan nőgyógyászati kivizsgálás rendre negatív eredménnyel zárult, „adottság, amit el kell viselni”, mondták az orvosok. Na persze ők könnyen mondták! Millió helyen kerestem már a megoldást, fel se tudom sorolni hány módszert próbáltam ki, de sajnos mindet eredménytelenül. Maradtak a gyógyszerek. Azonban görcsoldók nem igazán csillapítják a fájdalmat, ráadásul a legtöbb hányingert is okoz, ami a migrén mellé igazán nem hiányzott.
A craniosacralis terápiáról egy tv műsorban hallottam először, Pétert pedig az interneten találtam meg. Őszintén szólva az első három kezelés után nem éreztem változást, közben volt egy menstruációm és a kellemetlen kísérő tünetek nem változtak. Ekkor erősen gondolkodtam rajta, hogy abbahagyom az egészet és a cranisacralis terápiát is elkönyvelem a többi hangzatos, ám hatástalan alternatív módszer mellé, de anyukám biztatására adtam még egy utolsó esélyt a dolognak és folytattam. A második menstruációm csodák csodájára már sokkal enyhébb tünetekkel járt. Az én szervezetemnek összesen hét kezelésre volt szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon ettől a kamaszkorom óta kínzó problémától. Azóta a menstruációim egész jól elviselhetőek, és egyszer sem jelentkezett melléjük fejfájás.
Köszönöm Péternek, hogy megtapasztalhattam, milyen természetesen, fájdalmak nélkül megélni a nő lét nehéz napjait.