Kapcsolat

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt.
Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni.
Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel.
3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek.
A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot.
Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt.
Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést.
A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle).
A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

2014. januárjában a jobb kezem középső ujját megműtötték ínhüvelygyulladás miatt kialakult pattanó ujj problémával. A kézsebész orvosom azzal búcsúzott tőlem, hogy nem ez volt az utolsó ujjműtétem, mert reumás a kezem.
A műtét után az ujjamat csak masszírozással tudtam kiegyenesíteni, ami csak rövid ideig tartott. Néhány hónap múlva valóban jelentkezett ízületi fájdalom a jobb kéz kicsi ujjánál is. Mivel jobbkezes vagyok, a két beteg ujj elég nagy akadályt és fájdalmat okozott a mindennapi munkavégzésben (írás, főzés, takarítás, stb.).
Nem szerettem volna újra műtétet és nem adtam fel a gyógyulás reményét. Néhány évvel ezelőtt a tévében láttam egy beszélgetést Gábriel Orsolyával. Nagyon szimpatikusnak találtam a craniosacralis terápiát. Az Ő honlapján találtam rá Péterre. Már a harmadik kezelés után – nagyon boldogan – teljesen kiegyenesedett ujjakkal helyeztem a kezemet Péter elé az asztalra. Az ötödik kezelés után már a fájdalom is megszűnt. Péternek és a terápiának köszönhetem, hogy a kezemet "visszakaptam" és fájdalom nélkül használhatom.
Emésztő szervrendszeri problémám (szinte állandó puffadás) is megszűnt a kezelések hatására. A terápia mellett táplálkozási tanácsot is kaptam. Ma már sokkal jobb a közérzetem. A kezelés számomra jó, kellemes érzés volt. Az idő minden alkalommal gyorsan elszállt. Hálásan köszönöm a munkáját!

Kedves Péter, ez eszméletlen élmény volt! Néhány azonnali, látványos tapasztalattal:
Ballagtam lefelé a Tartsay utcán, és feltűnt, hogy nem fáj a derekam ... azután a tömött villamoson sem akartam összeroskadni, hanem szépen elálldogáltam a Széll Kálmán térig.
Ezek mind olyan dolgok, amik tegnap még utópiaszámba mentek volna! :-)
Most persze minden porcikámban izomlázam van, de mindig is így szoktam - úgy értem, mindig is szerettem feszegetni a (fizikai) határaimat. Is. :D
Értem, hogy mi történik, és nagyon örülök, hogy idetaláltam!