Craniosacralis terápia árak

Kislányom, Liza 5,5 éves, másfél évvel ezelőtt kezdett el dadogni. Akkor váltunk el az édesapjával és akkoriban kezdte el az új óvodát is. Mivel tudtuk, hogy érzelmileg ez egy igen megterhelő időszak lehet számára rendszeresen jártunk vele pszichológushoz, illetve a beszédhiba miatt logopédushoz is, de sajnos semmi jelentős változás nem történt. A dadogás mellett Liza zárkózottá is vált, nem szívesen beszélt senkivel, jól láthatóan zavarta a dadogás. Feszült lett, társaival agresszív, gyakran törtek ki rajta dührohamok, alig ismertünk rá. Mindemellett éjszakánként a fogát is csikorgatta.
Végső elkeseredésemben kerestem fel vele Pétert.
Liza az első kezelésen csak úgy volt hajlandó felfeküdni a kezelőágyra, hogy én is odaültem mellé, és közben könyvből meséltem neki. A második kezelés után Liza néha már nem dadogva kezdte a mondatokat. A harmadik kezelés után otthon
naponta kérdezgette mikor jöhet már megint a "Peti bácsihoz".
A negyedik kezelés után már az óvónők is örömmel újságolták, hogy Liza nyitottabb lett, többet játszik a társaival és kevesebbet dühöng, sokkal felszabadultabb és jóval kevesebbet dadog. Én magam is boldogan tapasztaltam, hogy Liza jelentősen kevesebbet dadog, és mivel a dadogás miatti szorongás is múlóban volt, Liza zárkózottsága is oldódni kezdett, többet és felszabadultabban beszélt. Elmúltak nála a dührohamok is, mindemellett a rajzkészsége és a mozgása is rohamos fejlődésnek indult. Nem utolsó sorban megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások is.
Hihetetlennek tűnik, de hat kezelés után a másfél éve tartó dadogás teljesen megszűnt! Lizát mintha kicserélték volna, újra vidám, kiegyensúlyozott, csacsogós kislány. Én pedig egy végtelenül hálás, boldog anyuka vagyok. Köszönöm!

Azt hiszem egy édesanya számára nincs rosszabb, mint amikor a gyermekéért kell aggódnia. 
11 éves kislányom, Petra évek óta versenyszerűen szertornázott, nem csupán tehetséges volt, de ez volt az álma, az élete is. 
Ám két hónappal ezelőtt váratlanul elkezdett fájni a háta. Először azt hittük, hogy csak egy rossz mozdulat, valami „becsípődés”, de miután egyre kedvtelenebbül ment edzésre, és zokogva jött ki, hogy már nem tudja megcsinálni a gyakorlatokat, komolyan megijedtünk. Voltunk sportorvosnál, reumatológusnál, gyógymasszőrnél, kipróbáltunk jó pár izomlazító krémet-de hiába, a fájdalom nem szűnt meg. Ekkor kerestük fel Pétert. Kicsit tartottam a kezeléstől, de megnyugtatott, hogy Petra közben végig mosolygott és a végén azt mondta nagyon jól érezte magát. Ekkor már tudtam, hogy jó kezekben van. A második kezelésre Petra már hatalmas lendülettel és mosollyal érkezett és magától feküdt fel a kezelőágyra, mert már nagyon várta a kezelést. A hátfájása nagymértékben javult, és hatalmas megkönnyebbülés volt látni, ahogy az életkedve is visszatért, hiszen már attól féltünk, hogy a hátfájás miatt majd abba kell hagynia a szertornát. A harmadik kezelésen Petra már nagyon boldogan jelent meg, előző kezelés óta a hátfájdalom teljesen megszűnt. Több kezelésre nincs is szüksége. Boldogan ígértük meg Péternek, hogy a következő versenyről küldünk neki egy képet, ahogy Petra éremmel a nyakában a dobogón áll.

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt.
Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni.
Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel.
3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek.
A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot.
Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt.
Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést.
A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle).
A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!